úti-beszámoló II.

4. Állomás Jeju -szigete folytatás:

• Folytatásként lendülettől övezve a K-i partot fedeztem fel;kezdve a "Manggangul Lava Tube" -láva folyosó barlanggal, ami egyébként legújjabban felfedezett Világörökség részét képezi a Hallasan vulkán heggyel, ill az ezután következő "Sunrise Peak" -el eggyüttesen. Sajnos a barlangban képeket nem készíthettem ezzel a kis telómmal :( (mert lehetetlen elemet kapni Sony kamerába) ...pedig szerettem volna megmutatni azt a hatalmas erőt, ami egy köralakú hatslmas folyosót képes vájni a sziklákba km.-en keresztül, mint egy folyó csak úgy úszott és mindenféle alakzatokat formált folyás közben, s a kezdetnél megy egy 7m hosszú; - a cső aljátol-tetejéig érő spirálszerű képződmény volt az origo. Igazán különleges és új élmény volt ez a Világon egyedül álló.
• Tovább folytattam az utam a partra, hisz azért még is csak szigeten vagyok és még nem is voltam, hát ez a nap -e körül forog majd :) ! Le is mentem a legszebbnek találtatott partra, ahol a fekete láva kövek a zöld hínárral és apró kis rákokkal, kagylók és mindenféle tengeri élőlényekkel gazdagon díszítve váltakozna tárultak fel elém. Mint egy öszsesen 8km-t sétáltam a part mentén, s csodáltam meg a kisebb, nagyobb, vagy csipke szerűen elterülő tengerpatot, ahol a tengervíz a kék mindenféle színváltozatával hullámzott: Hangja, ahogy nekicsapódott a szikláknak még most is itt csattan a fülembe... igazat mondtak, hogy ezt nem lett volna kihagyni, de még csak most tűnt fel, hogy a vízben lévő kisebb nagyobb szigetek mellett volt előttem egy hatalmas hegy, amely egyre jobban kívánálta magát a megmászására, sőt, mire odaértem úgy éreztem, hogy ha nem mászhatok fel, akkor belehalok, mert ennyira gyönyörű, hogy legszívesebben beleharapnék, mint egy szép kínbálkozó, ízletes zöldalmába  :) mint megtudtam ez a "Sunrise Peak" -Napkelte csúcs, ami a Hallasan -hoz hasonlóan ugyan úgy egy vulkán hegy, csak közvetlen a parton, s ennek a tetején lévő kráterjének ölében nem tavacskát tartogat mint a Hallasan; csak gyönyörő világoszöld dús füves rétként ékeskedik a hatalmas hegy tetején. A kilátás lélegzetelállító volt; 360°-os látkép a hegyekkel körülvett városkát; -a hozzátartozó hatalmas és forgalmas kikötővével, , ill. a csodaszép tengerpartot, majd a tengert szigeteivel övezve, s végül csak a háborítatlan, végelláthatatlan K-i tengert.  A hegyről való leereszkedés is élmény volt, pedig már igen elkezdett esni az eső, mire már teljesen körbejártam a hegylábánál lévő parti öblöt; -a fekete sziklákkal védett gyönyörű homokos-sziklás  lagunát, tetején meg a csodásan zöldellő füves rét kis apró hegyi virágjaival mint valami szőnyeg terült a lábaim elé...- fantasztikus volt, s nehéz volt elválni ennyni szépségtől, de az eső már annyira elkapott, hogy így is már bőrig áztam, mert későn vettem fel a kabátomat :(( de a busz gyorsan jött hála, mint valami megmentő érkezett meg.
• ...Másnap már csodaszép napsütéses napra ébredtem, tökéletes az utolsó napi tervemhez, hogy kimenjek a "Junmong Resort-ban lévő "Cheonjeyeon Falls" vízeséshez, amely egy egész természeti és turisztikai, üdülő pardicsomot foglal magában. A vizesés mint olyan 3-om részből áll, kezdve az eredetével, (egy szikla barlangból, de csak a sziklafal mögül kiáramló víz kiömlése látható, ahogy egy gyönyörű tavacskát tápláál, vagy is inkább duzzaszt, majd innen egyre gyorsabbá válva szalad víz mint egy rohanó patak, majd egyszer csak alábukik, s 10-15m-en hullik alá a fekete lávaköveket koptatva a  napfényben csak úgy tündökölt, s csak úgy habzott ahogy megérkezett az alatta lévő tavacskába; de ez még nem tud megpihenni, mert még egy lépcsőfokot kell még elbírnia, de ez már sokkal kisebb, de még így is megmutathattja szépségét és hatalmas erejét. Majd már tényleg elcsitulhat, s kanyarogva a völgybe vájt vájatában kényelmesen és elterülve válik eggyé a tengervízzel... A túra a vízesédhez, illetve az itt elhelyezett remekműnek számítható híddal, illetve a körülötte kialakított pompás tradícionális koreai kerttel ékesítve (szökőkúttal, virágok és cerjék sokaságával, illetve a kihagyhatatlan pagodával, honnan a panoráma a völgy egészére, a pálmafás tengerrel bezárólag. Itt lehetett volna enni méreg drágán persze a kedvencemet (chon-t "sült zöldség palacsinta"+ makkolit "rizsbor") de ez a menü 2 személyes, így sajnos szomorúan lemondtam róla. S inkább folytattam az összesen 16km-es túrát. Érdekes, hogy absyzolút nem tűnt fel, hogy ennyi km-t megtettem... végül teljesen véletlenül még egy új barátnőre tettem szert, s mint kiderült együtt voltunk vegetáriánusok, s arra felé lakik, ahol a drága Templomom van... Innen már együtt fulytattuk az utunkat, jót ettünk, majd elmentünk az itt lévő méltán híres Botanikai Alborétumba, ami rendkívűl lenyűgöző volt, s még a nagyon magas (8e. won /1600ft. -ot se sajnáltam) :) de láttunk mindenféle kertet, az üvegházban a növények külön világába vittek át minket ahol a növényekkel hol a víz, hol a virágok domináltak. Majd liftel felmentünk a csúcspontra, ahonnan mindent belehetett látni az Ég adta Világon. Majd végső búcsúmként lementünk az újdonsült barátnőm bicajával a tengerpoartra, ahol fantasztikus és hatalmas igazi paradicsomi homokos strand fogadott pálmafákka, kis kocsmákkal úgy, ahogy azt megálmodtam :)) és mi csak élveztük mint a gyerekek; -játszottunk, írkáltunk a homokba és kinevettem a párocskákat az itt nagyon általános "couple" pároknak kitalált pólók, kabátokon kereszrül minden páros, s nekem nagyon viccses :D (én biztos nem fogom ezt sose átvenni tőlük az biztos), de ettől függetlenül aranyosak... naplemente volt a koronája a napnak és egy igazi csodás búcsúzás volt mind Jeju szigetétől,, mind pedig az új barátnőmtől :(( ... Másnap már csak készülődtem a tovább álllásomra, amit repülővel teszek meg Busanba, majd a reptérről egyenesen az úgynevezett "Limuzin busszal - rendkívül kényelmes non-stop) Gyeonju-ba. Aminek még nagyon örültem, hogy a repülőről még sikerült olyan képet készítenem, ahol jól látszik a felhők felé kiemelkedő Hallasan Csúcsa. (Ez az, amiért a sziget időjárása mindig változékony -pl. ha a K-i oldalon esik, a Ny-i oldalon süt a nap, ill. D-É -i is éépen így működik...) Ez egy belföldi -koreai járat volt a sok számos közül, s nagyon kényelmes, könnyen, olajozottan ment minden, nagyobb ellenőrzési procedura nélkül tegyem hozzá...... A következő állomással 2 nap múlva már itt is leszek! :)

5. Állomás: Gyeongju

• Az út annyira gyors és kényelmes volt repülővel és busszal idáig, hogy alig volt időm a leendő szállásomat kitalálni hol is legyen… végül a turista könyvben szereplő moteleket vettem próbára, s hamar sikerült is egy viszonylag jót találni… Ez egy történelmi városka, mely egy Ó –és Új részre bontható. Mondanom se kell, hiogy ezt a pár napot én az -Ó részben töltöttem, hiszen azért jöttem ide, hogy belepillanthassak a koreai történelem nem kis részébe. Ez a terület volt egykor az egész ország fővárosa, központja, ekkor a Shilla királyságként volt nevezetes. Mint egy 1000 éven keresztül ívelt uralmuk, míg a politikai arisztokrácia mohósága ezt is romba döntötte..- de hát így volt ez más hajdanán csillogó udvarokkal is… A szerencse, hogy bőven maradt bizonyíték egykoron híres háborús majd kereskedő birodalomnak. Királyi dinasztiák hosszú sora mutatja milyen erősen bebiztosították magukat. Ezek sírjai úgyn. „Tomb” –ban lettek eltemetve szorosan hozzátartozó személyes tárgyaikkal, ill. nem ritkán személyzetükkel (mint az egyiptomiaknál, csak itt földből egy hatalmas fűvel borított dombot halmoztak piramis helyett) –ezek a Tombok az egész várost körbe veszik, rengeteg van és hatalmasak, (láttam olyat, amelybe akár egy 4emeletes nagy ház is simán elférne), mindig egy csodás park övezi, melyben sokszor olyan öreg fák kaptak helyet, amik még az 50-100 évet is lehetik. Akad itt még –e korból fenmaradt jégbarlang, vagy az Observatórium, ahol a csillagokat és a holdat figyelték (akkoriban „főleg az elején”, még inkább sámánizmus és a „Mennyek” –nek nevezett Istenekben hitek, s majd csak később váltottak át Buddhista országgá). A legszebb ajándékuk az utókornak a Pagodák szépsége, a legszebb ezek közül az „Ajapi Pond”, mely 3 om Pagodát köt össze fantasztikusan szép hatalmas tóval, s így az egész egy összefüggő gyönyörű tündérkertnek tűnik. Meglátogattam még az országban egyedülállónak számított Múzeumát is, mely A-Z-ig tényleg mindent bemutatott, mely rekonstruálja a koreai történelmet..Nem voltam túl jól, így nem terveztem messzemenő nagy túrákat mint idáig, csak élveztem a városka szépségét és finomságait; pl. a sütiükről méltán híresek, de végre itt már sikerült vegetáriánus ételeket is találnom, s számomra még teljesen új ízeket megkostolnom (levesek, porrige „zöldséges rizskása”), de hálát adok Mindennek, hogy a Párizs Bagett beköltözött és az ország egyik vezető üzletláncává vált, mert egyedül itt kapok igazi finom kenyeret vagy bagettet, mert Koreába hagyományosan egyébként nem divat a kenyér evés  (vicc, életem első francia pirítósát itt eszem pedig mennyit jártam Párizsban )))) … Azért egy nagyobb túrát csak megtettem, mert úgy 25km-re a várostól található Korea leghíresebb Temploma a „Bulguksa Temple” és 3km-re (hegyi út) a „Seokguram Grotto” melyben az ország legnagyobb Buddha agyagszobra található, -mindkettő a Világörökség részét képei egyébként, s méltán, hiszen hihetetlenül lenyűgöző volt és misztikus is. A szobrot, s a hozzátartozó őrzőket hívőket ábrázoló szobrokat az ország védelmére szolgáló imájukat jelképezi. Igazán magasztos az egész komplexum, a Templom együttes is hatalmas, rengeteg imaházzal és kisebb nagyobb tanuló helységekkel, haranggal, hatalmas parkkal, s persze az egész terület egy csodás hegyekkel és tavakkal övezett környezetben található. Persze rengeteg ember látogatott el, pedig hétköznap mentem… A halottak napja is itt köszöntött rám, s én a kedvenc parkomba mentem tisztelegni halottaim előtt azzal, hogy a természet csodáit szemlélgettem; pl rengeteg mókuska és szitakötő vett körül és egy mesebeli kis virágoskertre is rátaláltam, s csak feküdtem ott, s élveztem, ezt a sok-sok szépséget, s arra gondoltam, hogy ki tudja mikor találkozom velük újra; s Ők biztosan azt szeretnék, ha mosolyognék… Az itt töltött napok; - kicsit lassítva, s a történelemnek, halottainknak tisztelegve teltek el… -jól is esett a lelkemnek…

Most utazok egy csodás hatalmas tóparti komplexumba, ami már újra kissé izgalmas lesz, mivel még most először fogok vonattal utazni itt, s ezzel már szerintem nincs is olyan közlekedési eszköz, amit ne próbáltam volna ki :)

6. Állomás: Cheongchungpun - Tóvidék

A vonattal való utazás kifejezetten kényelmes és kellemes volt, s annyira kényelmes!!! -sokkal jobb, mint busszal.. no de a városból azért még is csak a helyi busszal kellett kijönnöm erre a csodás tóvidékre! Jaj, hogy itt mennyire szép! Láttam képeket róla, de nem gondoltam volna, hogy ilyen szép itt mint, valamilyen álomhely... Igazán egy nagy tó, s a benne elhelyezkedő rengeteg hegy cik-cakkra, vagy csak ovális alakra formálja a partvidéket. Több kompjárat is közlekedik, attól függően melyik partot szemeljükk ki... Rengeteg hegyi túra van, de az igazi csemegékért még vissza kell jönnöm egyszer ;) ..na de visszatérve a lényegre, du.-án érkeztem, s szállást is keresnem kellett, de ez itt abszolút nem nagy feladat, mivel egymást érik a kisebb panziók, motelek, vagy hatalmas szálloda komplexumok... én persze egy olcsóbbik motelt választottam, s a drágák egy tóra néző szobát adtak, s még gyümölccsel is kényeztettek, ami most először fordult elő. Bolt nem igazán van errefelé, de nem messze találtam egy vegás éttermet szerencsémre, de a nénikének nem voltam túl szimpi, mert másodszorra már be se engedett :))) ...

• Az első napomon itt, felkerekedtem, s nagy lendülettel elsétáltam, a 6km-re lévő Folklór faluba, ahol egy szigeten elhelyezkedő koreai hagyományos falut mutatják be, -mint egy "Skanzen" szerűen. Megérte a gyloglás, mert fantasztikus volt az út is a part mentén, de mikor az összekötőhídhoz értem, elámultam, mert egy kis kincses szigetet láttam magam előtt tele sárga és piros virágokkal (krizanténumok lehettek talán..). A falusi életet mutatták be, házakkal és az összes hozzátartozó kellékkel, de külömböző helyekre szépséges pagodákat, kilátókat, s a falut védelmező "Bástya". Mind-mind külön -kölün más és más szögből adott lehetőséget a tóvidék szépséges látványára. Valamilyen kisördög bújhatott belém, de a központi kis "büfé-ivó" -hoz vitt az utam, s berendeltem a nagy kedvencemet:  "Chésik Chon"-t (palacsintás zöldséglepény) jaaaaj ezt otthon is biztos mindig csinálni fogok! + ehhez jár mindig "Makkoli" (rizsbor -tejszerű és isteni finom!) de ezt 1.5L-es bödönbe szolgálják, s ezt egyébként min. 2 személyes, de hát nem izgatott, mert akkor így sose ehettem volna... -szóval nekiláttam, s hamarosan csatlakoztak hozzám emberek, s a férfiakat mind ittak is velem, -volt egy kis család, akik fényképet készítettek velem, mert (a kisbabának én lettem az első külföldi :)) ), gyorsan elfogyott a bor így, s jól esett, hogy volt kikkel megosztani... De én nagyon becsittentettem, s ennek örömére el is mentem egy nyugodt helyre pihenni, majd felkerekedtem, s kinéztem egy csinos kis hegyet a közelben, amire felmásztam, s már ott szunyókáltam egy kellemes, napsütötte sziklaflon gyönyörű kilátással! Ez aztán az élet amit meglehetne szokni jaaaaj micsoda lazaság -de jóóóóóó! Majd persze a naplementével én is visszatértem a kis szállásomra pihenni, a másnapi túrára.
• Napsütötte reggelre ébrettem, ami kedvezett a napi búcsú programomnak; egy hatalmas hegyi-túrának indultam neki, amely kb. 13km-es nagyon komoly, nehéz megerőltetéssel való kihívás volt, hiszen rendes út sem volt, sokszor csak megérzésből mentem az orrom után, s igazán sziklát kellett mászni, vagy a hegyoldalon leereszkedni az avarban, -ami a sielésre emlékeztetett sokszor, bevallom volt, hogy fenéken csúszva sikeredett. Amikor meg a sziklákon másztam - ugrottam, vagy csak végigsétáltam, s egy-egy sziklaoromra kicsücsültem, álltam belenézni a szédítő mélységbe, távolban elterülő hatalmas hegyek sokaságát elnézve alig akartam elhinni, hogy tényleg itt vagyok és épp átélem mind ezt! Ahogy egymás után értem egyik hegycsúcsról a másikra (meg sem tudom számolni összesen mennyi volt) arra gondoltam: -tisztára olyan vagyok most, mint az "Utolsó Mohikán" című filmben a hősök, mikor a hegyeken rohannak egymás után a sziklákat járva.... Az út leírhatatlanul fennséges élményt nyújtott, de a cél, a 890m csúcs elérése (a sikerélményen kívül) más érdekességet nem nyújtott :) majd jött a völgybe való végleges leereszkedés, s a hegyi-patak mentén elértem a 2. célomhoz, a "Muhang Temple" Buddhista Templomhoz, ahol két szerzetes nő él kettesben egy gyönyörű fából és kőből épült éületegyüttesben, ahol minden, amit az erdőben találnak felhasználásra kerül, mégy egy barlangot is felfedeztem a lábánál, ami raktárnak szolgál. Természetesen itt, is mint minden templomban az imaház áll a központban, s benne van fő helyen a csodás Buddha szobor, ami mindig nyitva áll mindenki előtt, aki tiszteletét szeretné tenni előtte, Így tettem én is, hisz ez most már az utolsó kirándulásom, s nem tudom lesz -e alkalmam majd a fővárosban elmenni tiszteletet tenni, de most már elköszöntem, -de remélem nem tart sokáig míg visszjöhetek- és újra itt folytathatom, ahol abbahagytam, hiszen rengeteg minden van, amiért érdemes visszajönni erre a tóvidékre!

Így lette vége a Dél-Koreai túrázásoktak, most már a végső állomás, a főváros: Seoul következik, ahonnan 9 nap múlva haza is indulok. Attól függetlenül, hogy hegyet mászni ott nem tudok, de a paloták, parkok és megannyi szórakozás vár még, hogy nem lesz időm szomorkodni, az biztos. Arról nem is beszélve, hogy már várnak ott az újdonsült barátaim!!!! Már nagyon izgulok, ennek örömére az estét készülődéssel, s "rendbehozatallal" töltöttem, hogy a hosszú út káros hatásait kissé tompítsam, s magamra öltsek valamilyen tettszetős városi külsőt (hisz ki tudja, elvileg még randim is lehet ;))) folyt következik hamarosan a fejleményekkel!

7. Állomás: SEOUL Korea fővárosa

• Seoul!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ nem is tudom elmondani, átadni igazán milyen volt! Egyszerűen csak azt mondhatom, hogy oda kell menni és át ell élni hihetetlen… most éppen már a repülőn ülve-feküdve írom az  utolsó beszámolómat 1 nappal késve a tervezetthez, mert úgy elvoltam kábulva és olyan kavarva és elfoglalva teltek a napok, hogy azt se figyeltem mi van jegyemen rendesen, s sikeresen eltévesztettem 1 nappal a hazajövetelt J))) még szerencse, hogy rutinosan rugalmas volt a jegy, s bár büntetés terhe mellet, de egész jól megúsztam, a „butaságomat”; - s már közeledek is haza, most vagyok pont félúton…- gondoltam még most kell írnom míg kavarognak az érzések bennem, s érdekes idáig nem voltam szomorú, de most, hogy elkezdtem írni már potyognak is a könnyeim automatikusan…Fantasztikus volt az egész ától-zéig rengeteget utaztam már sok felé mindenféle okkal, de ilyen csodában még soha - soha nem volt részem ilyen csodában!!!!!! Mindenkinek csak azt kívánhatom, hogy része lehessen ebben legalább 1x az életben. Magamra nézve felfedezni jöttem Koreát s majd utána meglátni milyen irányba menjen az utam, de most még soh sem voltam ennyire biztos abban mit és merre kell tennem. Minden erőmmel azon leszek, hogy visszamenjek Koreába és ott éljek hosszú ideig, akár évekig is!!!! most nincs is semmi más vágyam csak ennyi! Mindent megtaláltam, amit kerestem visszakaptam újra az Életkedvemet, tudást ahhoz, hogy a boldogság tényleg itt van markunkban, mellettünk vagy inkább előttünk, csak rá kell találni, én hatalmas jutalomban részesültem azzal, hogy rátaláltam igazi önmagamra ezen utazás alatt, hisz nem csak Koreát és az itt élőket, de saját önmagamat is megismerhettem ez idő alatt. Sosem gondoltam voltam, hogy ennyi energia és szeretet, élet-vidámság lapul meg bennem és arról sem volt fogalmam, hogy milyen hatással vagyok a környezetemre, de most már minden, más megvilágításba került előttem, rengeteget tanultam, rengetget kaptam, amit soha sem fogok tudni meghálálni ennek az országnak és azoknak az embereknek, akikkel találkoztam! Leírhatatlan hála és szeretet van bennem ezek iránt az emberek iránt és bármerre megyek mindenhol ez vesz körül; még a reptér –személyzet is annyira kedves, hogy teljesen átváltoztatták az utamat hazafelé, mint mikor idefelé jöttem, bár lehet inkább én változtam, mert teljesen másképp viselkedem, sokkal lazábban, bár majd elaludtam állva, a mosoly  soha sem megy le az arcomról. Emberek mindig azt kérdezték egyfolytában, - hogy lehet, hogy én mindig mosolygok és lerí rólam, hogy milyen boldog vagyok úgy, ahogy vagyok, akkor nem, de most tudom a választ; - miattuk mert velük lehettem mert szeretettel vettek körül és automatikusan vissza is irányul ez….tudom, hogy visszamegyek, így nem szomorkodom, ha nem inkább élvezem, hogy megyek haza az itthoni szeretteimhez, hozzátok, akik végig velem tartottatok, aggódtatok, izgultatok, és imádkoztatok értem! Ezennel most KÖSZÖNÖK minden rám gondolt percet és érzem, éreztem mindig végig, hogy ti akik mellet vagytok mennyire törődtök velem soha soha nem szabadultok meg tőlem ezt most megígérem! Bár hogy is alakuljon az életem sosem felejtem azt el amit már idáig is tudtam, csak most meg is erősítettek! Oda tapadok hozzátok, mint egy rágógumi, ;) csak most szaporodott a baráti kör J …
• No, de már lelőttem a poént, mielőtt leírtam volna mért is nem jutottam hozzá, hogy egyáltalán írjak pár sort is, vagy, akár a TV-t bekapcsoljam ;). tulajdonképpen az első nap még utazással (vonat és metró) ment el, majd kis bevásárlás és pihi, de a 2. napon már némi ismerkedés után a vendégházban egy német srác csatlakozásával neki indultunk az ( a szálláshoz egyébként minden turista attrakció egy ugrásnyira volt; pont úgy ahogy egy turista álmodja) egyik leghíresebb palota „Cheondokdong Palace” és a hozzátartozó Secret Garden” meglátogatásához, pedig szakadt az eső a nyakunkba, de abszolút nem érdekelt, mert a palota is, de a kert egyszerűen az őszi kabátváltásával a bordó és barna millióféle szín kavalkádjával, a csodás tavak és pagodák, kővel kirakott utak és romantikus hidacskák, - egyszerűen csodálatos volt, s teljesen odaképzeltem hogyan zajlottak ott a királyi partik, vagy a királyi feleségek felüdülései ;) … úgy el is fáradtam, hogy a postán meg az óváros meglátogatásával, egy kiadós rizses ebéddel, majd némi barangolással le is zártam a napot. Egyébként mindig úgy aludtam, mint a bunda, ami rám aztán sos sem volt jellemző ugye…
  Másnap egy kisebb csapattá alakultunk egy francia lánnyal „Geraldin” és egy kínai születésű ausztrál emberkével „Will” –hozzám csapódtak, mert bár csak a 2. napom volt, annyira kiismertem magam, mintha otthon járkáltam volna, s azonnal beléfektették a bizalmukat, hogy követtek, mint egy árnyék J nekem meg jól esett, s kifejezetten tetszett, hogy nem egyedül mentem, ha nem vannak akik kérik a társaságomat… Szóval elmentünk megnézni egy még nagyobb palotát, ami szintén egy röpke sétával elérhető volt, s egy igazi egész napos nézegetést igényelt, mert nem beszélve a szemmel végeláthatatlan palotai termekről és kisebbfajta labirintusra emlékeztető járatairól, az egy-egy területet (pl. királyi vagy királyné, a többi feleség lakótermei, vagy a hivatalnoki irodák, kormányi hivatalok létesítményei, s még sorolhatnám naphosszat) egymástól elválasztó kertek, s benne tavak, virágok, erdők s központban a csodaszép pagodák vidítják fel az egyébként piros, bordóra és sárgára festett palota termeit, melyek tetővégződéseit zöld és a virágok jellemző színeivel díszített virágminták tették teljesen lenyűgözővé. Az épületek termeit belső fali festmények és selyemből készített kényelmes párnák, gyönyörűen hímzett szekrények tették kényelmessé és igazán széppé.
  A hatalmas palota terület végén egy kisebb bemutató koreai falut és egy hatalmas kulturális múzeumot helyeztek el. Továbbá még a régi, több Istenhitvilágból fennmaradt hatalmas templomom állt, mint egy tökéletes csúcspontként a hatalmas komplexum hátvédjeként… Végül még éppen sikerült zárásként egy díszőrségváltást végignézni (akik pont úgy állnak ott az bejáratot védeni, mint az angoloknál a királyi gárda..), mindig is sajnáltam nézni, ahogy mozdulatlanul fogják a fegyvereiket és állják, ahogy a turisták bolondot csinálnak belőlük, de úgy tűnt nem bánják nagyon J ..fáradtan de jó kedvel ettünk fincsi leveseket, (ahol a nénikkel nagyoon jól elbeszélgettem,  mert nagyon kíváncsiak voltak Magyarországra, még egy térképet is elővettek :D! Majd folytattuk utunkat a parkok, vásárló utcák –ahol kézművesek mutatták be szinte galéria szerűen csodás műveiket „igazi művészi –egyedi munkák voltak ezek egytől-egyig” karigráfusok, festők, kézművesek, bútorkészítők, fafaragók , ruhakészítők; mind - mind hozzájárultak ahhoz, hogy tisztán és igazán láthatóvá váljék az erősen ragaszkodó, hagyományőrző és színes, (komolyan az az álleesős) világuk. Fantasztikus élmény volt a kavalkádban szédelegni … Persze későbbiek folyamán látogattam különböző piacokat, amik m ár főleg tömegárukat árulnak pont mint nálunk a 4Tigrisen, de ettől függetlenül drága barátném elvitt amolyan „hagyományőrző” piacra, ahol a ruhák, cikkek, termények mellett és főleg a piac központban elhelyezve hosszú sorban amolyan büfé standok állnak roskadásig fincsi ételekkel, ahol „Sojut” (rizs-vodka), vagy „Makkoli” –az én nagy nagy kedvencem –rizs-bor) szinte kötelezően fogyasztani szoktak J isteni! negxy győztem magamba tömni a kedvenc Csonomat (zöldség palacsinta) mártogatva szójaszószos ecetes hagymába, s mellé a rizsbort áááááááá hihetetlenül jól párosulnak! Egyébként ez a vezérelv mindig náluk, hogy minden mindennel jól passzoljon.. Ez mellett piacok, éttermek rengetege várja a vendégeket, ami minden féle formájában csillogtattja váltaozatosságát.Szemészerint én a hagyományos egyszrű, a nénikkel együtt elfogyasztott éttermekért rajongtam nagyon.
  A piaci hangulat volt a lenyűgöző, illetve mivel azért voltak némi gondjaim a vegetáriánusságommal nagyon sokat főztem a szálláson, s mivel ez ugye egyolyan kávéházféle volt lent a közös helységként, hát ez volt a ház vendégeinek a találkozópontja, s minden este főzés, bulik, sok sok bolondozás –együttélés kerekedett ki, ahol mint valami kis család kibeszéltük este a nap termését, együtt főztünk, ittunk, takaraítottunk, s mentünk bevásárolni, ha kifogytunk a kedvenc makkoliból. A kedvenc boltosunk már ingyen snack-et adott nekünk :D nagyon imádtam! Kialakultak erősebb barátságok is, speciál 3 nagyon jó barátság született számomra, akik várnak vissza amilyen hamar csak lehet! Már írták, hogy egész kihalt lett a ház nélkülem, hiányzok a jó hangulathoz… - hát nem kedvesek?! El sem mondhatom mennyire jól éreztem magam itt, bár a szoba nagyon hideg volt, de hangulat annál jobb!
• A túra tervben még sok látnivaló maradt; pl. a gyógynövény piac és boltok mellett a Han folyó ami kettévágja a várost fantasztikus sétaélmény, nem beszélve a Hanasan hegyről, amely tetején egy hatalmas kilátó volt, leírhatatlan kilátással körbe az egész városra –mondjuk én randi keretében voltam ott, s így nem kicsit emelte a város esti romantikus fényinek melegét … de hála rövid kapcsolatnak, szép napot eltöltöttünk piknikkel az óvárosi hegyekben csodaszép kilátással a városrsa…..egyébként hihetetlen mekkora kontraszt van a régi-új, hagyományos és modern vonalat nézve, hiszen a kézzelkészített bögrék –a legújjabb típusú telefon, vagy a régi hagyományos hankokház tetői felett - mögül kimagasló égbenyúló felhőkarcolók látványa…. igazán érdekes az ellentétek kellemes, símuló elkeveredése. Találtsm egy olyan csatornát –gyorsan folyó patakkal, ahogy a városok képviseltetik magukat hatalmas papírból készített szobrokkal –annyira jópofa volt, az egész csatorna végig egy érdekes, vidám sétáló utcává vált ettől, s a mellette szépen zölddel és sétajárdával ellátott részen zenészek, művészek táncosok hívják fel még jobban a figyelmet magukra. Szerencsémre végig élvezhettem néhány hagyományos élő előadást. Amúgy van néhány híres központi park, ahol a fiatal művészek összegyűlnek, és kalap gyűjtéssel szórakoztatják a járókelőket –sajnos erre már nem volt időm elmenni, de legalább van még mit kipróbálni ;) Muszály említést tennem a metró és buszhálózatról, ami szerintem egyedülálló, és hihetetlenül jól megszervezett, teljesen behálózza a várost, s egy jeggyel akár egész nap utazhatsz, annyit szálhatsz át, amennyit akarsz, csak persze ha egyszer feljön vki, kijelentkezik, már vége, de nekem igazi élmény volt, imádtam használni a metrót is!

Új barátok szerzése, randizgatások, makkoli esték, fantasztikus piacok és baráti hangulat mindenfelé –este mintha teljesen megváltozna a város, a munka végén jár a szórakozás, és az egész város szinte mulat! Itt az a normális, hogy munka után kell a levezetés, a szórakozás, amit meg is tesznek hol csoportosan, hol pedig kettesben. Fantasztikus! és még mennyi minden van amiről lemaradtam! - tényleg ott kell élnem ahhoz, hogy igazán megismerjem és kiélvezhessem minden adottságát és lehetőségét, hisz itt minden de minden meg van, ami csak kellhet egy embernek! Egyszerűen IMÁDOM és legyen az ország bármely pontja, vagy a főváros, mindet szívemből ajánlom mindenkinek, mert itt tényleg megtalálja mindenki a magának legmegfelelőbb úti célt; - legyen az vallási, vagy kulturális, de lehet csak szimpla szórakozás felsőfokon!!!

Minden esetre én köszönöm ennek a csodás országnak a szeretetét amivel elhalmoztak, s elmondhatom, hogy életem egyik legcsodásabb ajándékává vált ez az egy hónapos látogatás!!!!!!!!!!!!!!!!

Ezzel elköszönök Mindenkitől, s köszönöm, hogy velem tartott ezen a hosszú úton. Remélem, egy kicsit sikerült bemutatnom, vagy talán meg is szerettetnem ezt a különleges országot, s kedvet hoznom az utazáshoz!

안낭